"Én nem tudom hol van az a Dél-Amerika, de odamegyünk..."

Úgy tűnik a mai naptól kezdve egy régi álmom lesz kézzel fogható valóság: egy hátizsákot hurcipálni Dél-Amerikában jobbról balra, majd balról jobbra. Ez egyszer még régen beragadt nekem, és úgy kalkuláltam, hogy olcsóbb megvalósítani, mint bármilyen terápiával kikezeltetni (bár a londoni járton ott ült egy nagy kedvenc: Feldmár András személyesen, mégsem inogtam meg), úgyhogy az elkövetkező két hónap erről fog szólni. Eme pátoszos önmegvalósításhoz egyetlen versenyzőt sikerült aksztanom, Ádámot. És mivel mindketten hiszünk abban, hogy digitális szemétből nem lehet eleget termelni, így beindítjuk ezt a blogot, előre meghatározhatatlan minőségben és frekvenciával nyomon lehet követni, hogy épp merre tartanak azok a hátizsákok. Ádám fokozott nemzetközi jelenlétére való tekintettel az ő postjai angolul lesznek olvashatóak.

Olyasfajta részletekkel nem traktálnék senkit, hogy mit viszünk, hogyan készültünk, stb., majd útközben úgyis kiderül, hogy kiérdemelt-e az elmúlt hetekben megalapozott Mountex és Dechatlon undor. Meglehetősen szélsőséges körülményekre próbáltunk készülni, a gatyarohasztástól kezdve a cudarabb magashegyi levegőig, bár a hátizsákoknak még így is meglepően kis tekintélyük lett. A nagy hátizsákok súlyáról mi sem akartuk elhinni, hogy nem léptek át a két számjegű tartományba. Csak akkor állt helyre a lelki békém, amikor lemérettem a kézipoggyászt is, és az még rádob minderre öt kilót. Azért minden bizonnyal lesz még olyan pillanat, amikor még hálás leszek annak, hogy az utóbbi években jógán satnyult izmaimmal is fél kézzel megtartható az egész hátizsák... a mamuszra kéretik nem kommenteni:

Na ennyit a cuccokról, ennél sokkal fontosabbnak tartom, hogy az ember milyen frizurában indul el egy új kontinensre, én a szépség és a praktikum ötvözeteként a 6mm-t választottam:

Az illusztrációnak szánt képeken még lehet majd mit csiszolni, bár én sosem a fényképezési technikámról voltam híres, és a Tablet nyújtotta 21-ik századi képszerkesztési lehetőségeknek sem én vagyok a célközönsége, úgyhogy előre szeretném lerombolni az ilyesfajta illúziókat...

Az utazás többi részlete egyelőre még képlékeny, útiterv persze van, de csak azért, hogy borulhasson... egy biztos, ha sikeres lesz a partraszállás, akkor Limából jó eséllyel jelentkezünk (Londonig már elevickéltünk, kezdetnek nem is rossz). Remélem az eddigiekből kiderült, hogy ez nem egy praktikumokkal gazdagított úti élménybeszámoló lesz, hanem egy erősen szubjektív Dél-Amerika interpretáció...

Viva las mochilas!

Szabi, London