"A munkátokhoz tudnotok kell legalább néhány szakkifejezést:

Esto es un robo!"

Peruból Buenos Airesbe érve csak pislogtunk, mint vidéki gyerekek a mozgólépcső előtt. Lehet, hogy ha nem szokik hozzá a szervezetünk az elmúlt egy hónapban a Perura jellemző konstans lepattantsághoz, a sztereotípiába illő népviseletekhez és arcberendezésekhez, akkor az egész nem lett volna ekkora dimenzió ugrás, de így az volt. Az, hogy egy városban többen élnek, mint ahányan a világon magyarul beszélnek, hogy itt a kinézetünkkel nem felfelé, hanem lefelé lógunk ki (értsd ezalatt a túrára elhozott több száz forintos pólóinkat), hogy egy perui kerület összes házát egymásra rakva megkapunk egy átlagos buenos airesi felhőkarcolót, mindez az első pillanatban arra sarkalt minket, hogy kellő képen megszeppenjünk.

Ádám a második nap levonta a konklúziót, hogy egy ekkora város ennyi idő alatt befogadhatatlan, úgyhogy sarkon is fordult az Iguazu vízesés felé. Én úgy döntöttem, hogy maradok, és ha nem is igazán körvonalazható célokkal, de bolyongok néhány napot ebben a New York és a Cote D'Azur egyvelegét nyújtó metropolisban. Ehhez kiváló útitársam akadt egy régi egyetemi cimborám, Ádám (csakhogy könnyű legyen a nevek mentén követni az eseményeket) személyében, aki Buenos Aires-el tette fel az utolsó pontot Dél-Amerikai útjára: http://mananablog.blog.hu

Megfelelő mennyiségű gyaloglás, bringázás, BKVzás, és információ beszerzés (nevezzük vezetett városnézésnek) után Argetína, és Buenos Aires az a hely, ahol:
- A századelőn még nem volt egyértelmű, hogy a világ központjáért folytatott versenyben sikerül-e legyűrnie New York-ot
- Ennek megfelelő (volt) a grandiózitása és építészeti érdekessége, sokszínűsége
- Aztán néhány elvétett politikai kanyar után, több mint harminc diktátort sikerült felmutatni
- Politikai hektikusságra jellemző, hogy volt olyan elnök, aki egy napig se húzta
- A legsötétebb időkben majd harmincezer embert tűnt el
- Az eltűntek édesanyjaiból néhányan tűntető mozgalmat szerveztek, és a rendszerrel dacolva sokat tettek annak megrepesztéséért
- A demokrácia, a helyreállítása óta még mindig olyasfajta gyerekcipőben jár, hogy hetente húsz, harminc tűntetés, sztrájk van (a foci és a tangó mellett, ez a harmadik legnépszerűbb testmozgás)
- Tűntetések velejárója, hogy hetente kénytelenek újrafesteni néhány szétgraffitizett nemzeti emlékművet
- A 2001-es pénzügyi összeomlás óta megbecsülhetetlen mennyiségű ember kukázik, és nem a klasszikus értelemben, hanem szétválogatják az újrahasznosítható szemetet, amiért pénzt kapnak
- Az argentín lélekre (nem véletlen a kifejezés, mert orosz lélek bonyolultsága és az Freud által sem kategorizálható ír neurotizmus mellett ez a nemzet is megér néhány misét) jellemző, hogy nemzeti kérdést csinál a többnyire csak birkákkal megnehezített Falkland szigetek hovatartozásából
- Mindemellett meglepően sok jól öltözött (ing, makkos cipő, kis ruci...), és a sokrétű, genetikai keveredésnek köszönhetően gusztusosan kinéző ember rohangál az utcán

Ez csak néhány pont volt, ami a hely ellentmondásosságát érzékelteti, amiben mégis van valami megkapó, minderre persze rátesz még egy lapáttal, hogy Buenos Aires az a hely, ahol:
- Karácsony este az ember a tetőteraszon sörözve is szétrohad a melegtől
- A beharangozott éjféli misének se híre, se hamva...
- Cserébe éjfélkor a tűzijátékoktól és petárdáktól álló háborúvá dermed a város
- 23-a este is bele lehet futni olyan milonga (tangó est, szabad tánccal, ahol nem megrendezett keretek között brillíroznak a helyiek) estbe, ahol a harcedzett hatvanasok, hetvenesek, és talán nyolcvanasok koptatják önfeledten a fényesre polírozott cipőiket
- A talpon álló pizzériában adják a legelfogadhatóbb minőségű pizzát, végtelen mennyiségű olasz bevándorló ide, vagy oda...
- A város melletti delta vidéken virágzik az otthon leáldozóban lévő kiel-boat kultúra
- Az autóból nem azért kiáltanak oda a túristának, hogy ne szerencsétlenkedjen a biciklijével a zebrán, hanem, hogy segíthetnek-e
- A szegény negyedként elhíresült Boca központjában több az egységnyi területre eső túrista, mint bárhol máshol a városban
- Illetve Boca veszélyesebb részeinek lakóit is nyugodtan el lehetne küldeni egy "Hogyan csináljunk pattant környéket" tanulmányi útra a budapesti Sárkány utca környékére

Szóval Buenos Aires ennyi idő alatt zanzásított képek és impressziók sorozata, ami egyszerre ellentmondásos és magával ragadó.

És végül két kép a méltán elhíresült Olozobal 2120 és a FLACSO oromzatáról:

Szabi, Buenos Aires